Színház

Cilka látszólag hétköznapi cselekvéssort végez és beszél, beszél...Elsősorban a szeretteihez. Az egészben mindvégig van valami szürreális lebegés. Menne már a nemrég elhunyt férje után, de, akinek gyerekei vannak, attól azt várják el, hogy akarjon élni.

PÓKFONÁLON (16)
kortárs színmű
Írta: Alexandru Popa

K – MINT KONTROLL
traumaköltészet

Dumaszínház est

Bármi köttetett is az égben, előbb-utóbb próbára teheti egy lángra gyúló szív. Pláne ha az a szív az egykor mindent elsöprő első szerelem, aki egy este váratlanul éppen a szemközti asztalhoz ül le az étteremben.

p r e m i e r

Dumaszínház est

A bor filozófiája nemcsak a bor és az élet lényegét ötvözi, hanem egy elmélyült utazásra hív, amely segít megtalálni a mindennapok rohanásában elfeledett lelki ínyencségeket.

Improvizált színházi előadás egy párkapcsolat folyamatáról és utóéletéről.

Egy régi padlás rejtekében éldegél Moll, a piciny tündér. Egyáltalán nem emlékeztet egy átlagos tündérre, mert, ha távolról meglátod, szakasztott olyan, mint egy molylepke.

Váltócipő használata kötelező!

Az őszi félévben három bábelőadással várja az óvodásokat és kisiskolásokat a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpont.

Előadás hossza: 50 perc, egy részben
Kategória: 4 éves kortól

A Bemutató ideje: 2011. október 23.

Sam, a tűzoltó megmenti a meseerdőt. Veszélybe kerül a meseerdő sorsa. A varázslatos erdőben, ahol a mesefigurák élnek, a tündérek varázspálcával teszik meséssé a mindennapokat. Csingiling tündér varázspálcája azonban elromlik.

Vígjáték
80 perc 1 felvonásban

mesejáték gyerekeknek

Összpróba és Kultkikötő Produkció

Molnár Ferenc: Játék a kastélyban (vígjáték) Szabó Kristófot a Körúti Színház több darabjában megismerhették és megszerethették a nézők, most Turai Sándorként mozgatja majd a szálakat. Straub Dezső pedig új társulati tagként először mutatkozik be, mint Gál.

OPERETT két felvonásban.

Ivan Menchell pergő, mély emberismeretről árulkodó vérbő komédiája sok-sok kacagás mellett megható, megrendítő pillanatokat kínál mindenkinek, aki valaha szeretett és szerették.

A színpadi játék két „nyugállományba vonult” színésznő történetét meséli el, akik élethelyzeteikből adódóan közös albérletbe kényszerülnek. Társbérletük kacagtatóan szatirikus helyzetek, nosztalgikus visszaemlékezések és komikus sorsfordulatok kavargó forgatagává válik.

MI LESZ ITT?
EGY KONCERT, NEM JÁTSZÓHÁZI FOGLALKOZTATÓ PROGRAM.
HABUBU ÉS EGYÉB GYEREKDALOK BOGI NÉNIVEL, ÉLŐ ZENEI KÍSÉRETTEL.

Művészetek Háza Gödöllő
Helyszín: Színházterem
Esemény kezdése: 2025. 10. 12. (vasárnap) 17.00

Vegyünk egy csapatnyi ismeretlen embert, tegyük őket egy szobába – esetünkben egy világhírű pszichiáter előszobájába –, és csukjuk rájuk az ajtót. Előbb-utóbb ki fog derülni, hogy mindegyiküknek megvan a maga szórakoztató heppje…

Hagyomány, lokalitás, megmerítkezés, tisztelet. Újragondolás, építés, formálás, alkotás.
Az októberi Fókuszban a koreográfusok est rendhagyó módon az alkotók művei mellett két tájegységet is a fókuszba helyez, rávilágítva a hagyományos tánckultúra örökölt és átörökítendő értékeire, az azt megőrző, továbbadó közösségre.

Szórakoztató és érzelmes történet, avagy ötven után is van élet.

Székely Csaba drámaíróként először 2011-ben, a POSZT Nyílt Fórum programjában tűnt fel, ahol Bányavirág című színdarabjáért a Színházi Dramaturgok Céhe neki ítélte oda a Vilmos-díjat. Pályája azóta töretlenül ível felfelé. Darabjait számos magyar színház bemutatta, ő pedig háromszor nyerte el a Színikritikusok díját a legjobb új magyar drámáért.

igaz élettörténet

terek, remények, lillák – hat képben

Herzl
kávéházi dráma
’Ha akarjátok, ez nem álom’

„Nem törtem a fejemet azon, hogy helytelen-e a dolog. Szükségesnek látszott” – Rudolf Höss

Háttérsztorik extra: Rendezői változat

Négy dudás egy csárdában plusz Fagyi.

Középkorú emberek ülnek szép, okos nyugalomban egy lakás szobájának különböző pontjain.
Jólöltözöttek, ápoltak. Tamást hallgatják, aki az ablakban ül, s talán énekel, talán gitározik is hozzá.
Ilyen lenne, ha nem történik harminckét évvel ezelőtt az, ami történt.

Mi szabja meg, hogy melyik találkozásunkból lesz csupán egy útközbeni epizód, egy másikból viszont hosszú ideig tartó „nagy történet”? Mi erősebb: valóság, képzelet, belső késztetés vagy félelem? Hol ér véget a realitás és kezdődik az – adott esetben – mindennél intenzívebb „belső mozi”?