Podujatie

Szutrély Katalin és Berecz Mihály Schubert-estje

Haydneum – Magyar Régizenei Központ Alapítvány, Zeneakadémia - Solti Terem
Liszt Ferenc tér 8., 1061 Budapest

Szutrély Katalin – szoprán
Berecz Mihály – fortepiano

Aktuálne podujatia

27. feb. 2026 piatok, 19:00

Kúpte si vstupenku

Popis
Obrázky a videá

Franz SCHUBERT (1797-1828):
An Sylvia D 891
Der Winterabend D 938
Geheimes D 719
Nachtstück D 672
Blumenbrief D 622
Romanze D 797/ 3.b
Du bist die Ruh D 776
Erlkönig D 328
Schlaflied D 527
Auf dem Wasser zu singen D 774
Nacht und Träume D 827
Seligkeit D 433
—
Ludwig van BEETHOVEN (1770–1827):
Diabelli variációk op. 120

Berecz Mihály a fiatal zongoristanemzedék egyik legsikeresebb tagja, aki már gyerekként felhívta magára a figyelmet (16 éves volt, amikor Kocsis Zoltán pálcája alatt léphetett fel). A Londoni Royal Academy of Musicon szerzett diplomát, jelenleg a Zeneakadémia kamaratanszékén tanít. Európa-szerte keresett előadó. Repertoárján egyaránt megtalálhatjuk Haydnt és Bartókot, versenyművek szólistájaként, szólódarabokban vagy kamarazenészként egyaránt. Énekpartnere, Szutrély Katalin oratórium- és dalénekesként a barokktól a romantikus repertoárban lép fel, különösen régizenei együttesek és hangversenyek rendszeres szólistája.

Schubert rövid élete folyamán több mint hatszáz dalt írt, szóló énekhangra és zongorára. Nagyban neki köszönhető a műfaj széles körű népszerűsége, mely összefügg az irodalmi dal korabeli népszerűsödésével. Schubert mindig a szövegből indul ki, s bár gyakran használ magas irodalmi értékű szövegeket (pl. Schiller, Heine, Goethe verseit), előszeretettel zenésít meg kevésbé igényes szövegeket is. A zenei dal műfajában a nagy elődök (Haydn, Mozart, Beethoven) helyett kezdetben inkább az azóta elfelejtett szerzők (Zelter, Reichard, Zumsteeg) divatos dalai hatottak rá, voltaképp ezt a könnyebb műfajt alakította teljesen a saját ízlésére. Schubertnél a kíséret egyenrangú társ, sokszor értelmezi a szöveget és a művet. A fortepiano kiválóan alkalmas arra, hogy fenntartsa az énekes és a kíséret egyensúlyát.

Beethoven életművében kiemelkednek a variációk, akár művek tételeiként, akár önálló darabokként. Utóbbiból a legnagyobb szabású műve az 1819-23 között keletkezett változatok. Az alaptéma Anton Diabellitől származik, aki ötven korabeli szerzőtől kért egy-egy változatot témájához. Beethoven nem egy, hanem 33 változatot írt, s az eredeti menüettet – a tőle megszokott módon– nem a mű elejére tette, hanem – számos kitérő, pl. egy hármas fúga után – a végére. Számos zongorista és zenetörténész tartja a Diabelli-variációkat Beethoven egyik legjelentősebb művének, illetve (Bach Goldberg-variációi mellett) a műfaj legtökéletesebb alkotásának.