RÓNA avagy Petőfi magány tánczot jár

Főpróba október 12-én!

Ezen vitézi víg-kesergő, délibábos táncz- és versszínházi előadás egy felvonásban.

Erzsike, máskor Hrúz Mária…………………………………Rafael Erzsébet 

Szilvia, olykor Szendrey Júlia……………………………….Horváth Szilvia 

Marci vagy inkább Petőfi Sándor…………………………   Szilvásy Márton 

Pinczér, azaz Dani………………………………………….  Fehér Dániel 

Elbeszélő, aki Attila………………………………………     Medetz Attila 

Voltak régen is színészek, akik vándoroltak, nehéz sorsukat cipelve, kiszolgáltatottan. A művészet és a művész megbecsülése korántsem azonos napjainkban sem.

Ma is vannak színészek, s köztük fogyatékkal élők, akik hasonlóan cipelnek valamit. Nehéz színművésznek lenni, nehéz embernek lenni, nehéz egyedül lenni. De ha körültekintünk, látjuk, hogy vannak sorstársaink, nem is vagyunk egyedül a nagy pusztaságban, még ha az kiégett is. A belső pusztaság sokszor megnyugtató, de sokszor aggasztó. Kinek éppen mit jelent? Ezzel a kérdéskörrel dolgoztunk, kibontakoztatva az egyéniségeiket, mozgásban történő megnyilvánulásukat használva. 

Arra teszünk kísérletet, hogy megfejtsük mi a párhuzam a mostani művész-lét és a régi “petőfiség” közt: jelen színészeink élethelyzetén, örömein és nehézségein keresztül hozzuk közelebb a színészmesterség mibenlétét, ő magukat és Petőfit, azon kor hangulatát megidézve. 

Rendező: Farkas Dorka és Réti-Harmath Olívia 

Látványtervező: másik Kiss Gabriella 

Zeneszerző: Szirtes Edina Mókus 

Versmondó: Erdős Balázs 

Petőfi Sándor verseinek átiratai: Vörös István

Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap, Óbuda-Békásmegyer  Önkormányzat, Magyar Művészeti Akadémia