Párniczky András Quartet

Shakespeare és Maráth Viktor legbájosabb komédiája igazi bolondos, gyönyörű, zenés, szerelmi kergetőzést ígér.

Az angol kormánypárt egyik képviselője az ellenzék egyik bombázójával csalja a feleségét, és valószínűleg nem is lenne ebből probléma, ha a hotelszoba ablakában nem találnának meg a randevú éjszakáján egy oda nem illő, férfi hullát… A képviselő a mindig ideges, de nagyon hatékony személyi asszisztensével próbálja megoldatni a helyzetet, de egy hulla mégiscsak egy hulla: a dolog elsimítása legalábbis időveszteséggel és további bonyodalmakkal jár – feltűnik a szerető férje, a képviselő felesége – és a hotel igazgatója sem segít túl sokat, ráadásul egy adott ponton még a hulla is táncra perdül...

Vígjáték az áramszünetben. Miközben a társaság nem lát semmit, a nézők mindent látnak… Brindsley és Carol fiatal pár. A férfi feltörekvő szobrász, és menyasszonyával elloptak pár műtárgyat a szomszédban lakó Harold Gorringe-től, hogy azokkal lenyűgözzék Carol vendégségbe érkező apját, illetve annak gazdag műgyűjtő barátját, Lembergert. A vendégek érkezése előtt azonban elmegy az áram, és teljes sötétségben kell megfelelni az apósjelöltnek, Melkett ezredesnek. Mindeközben beállít a sötéttől rettegő felsőszomszéd, Miss Furnival, felbukkan Brindsley korábbi szeretője, Clea, ráadásul a szomszéd lakó, akitől a műtárgyakat „köcsönvették”, Harold Gorringe is idő előtt hazatér… A klasszikus bohózati helyzeteket az teszi még viccesebbé, hogy a szereplők a sötétben semmit nem látnak, a nézők viszont mindent.