Program


Ördöngősök

Ördöngősök

A húszas években Hamvas úgy látta, hogy az irónia vagy a szatíra az egyetlen lehetőség arra, hogy a világ állapotát leírjuk: „Ádám óta nem élt senki, akin ne lehetett volna nevetni.” Ez a műfaj azonban – főleg akkor, ha a mű rendezőelvének választjuk – azt is magával hozza, hogy az ábrázolt helyzetből nincs kivezető út.  több

Hamvas Béla: Ördöngösök
Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti kar, 3. évfolyam

„Minket most bezártak ide, mert mások vagyunk
Mint azok, akik ide bezártak
Őrület, őrület, de van benne rendszer
És mi majd jók leszünk egymásnak
Mi most ne törődjünk semmivel
Csak hagyjuk, hogy a nevünket üvöltsék
Gyere, bújj el velem a lépcső alá
Na látod, egyforma köztünk a különbség”

(Müller Péter Sziámi)

A húszas években Hamvas úgy látta, hogy az irónia vagy a szatíra az egyetlen lehetőség arra, hogy a világ állapotát leírjuk: „Ádám óta nem élt senki, akin ne lehetett volna nevetni.” Ez a műfaj azonban – főleg akkor, ha a mű rendezőelvének választjuk – azt is magával hozza, hogy az ábrázolt helyzetből nincs kivezető út. Az Ördöngösökben sincs megoldás, a regény statikus, valójában nem tart sehonnan sehova. A szereplők nem fejlődnek, megmaradnak a maguk rögeszméjében, egyszer és mindenkorra.

„Nos ez a pokoli nyavalya az, aminek e mű az arcába nevet. Valójában ez a nevetés itt ennek az örvénylésnek az egyetlen ellenpólusa és világossága, de ez a hang az, amelyről minden időben fel lehet majd ismerni engem itt, ebben az egyszeriségemben és mulandóságomban.” (H.B.)

Soka: Dura Veronika
Bartolomeus: D. Varga Ádám
Szerafita: Kelecsényi Anna
Jónás: Kovács Martin
Kárász: Nagy Péter János
Sintér: Pálóczi Bence
Kleofás: Szabó Dorottya
Kanavászné: Támadi Anita
Agatha: Trill Beatrix
Benjámin: Urbán Richárd
Kanavász: Varga-Huszti Máté

DRAMATURG: nagyjából mindenki és az élet

Rendező: Fábián Péter és Benkó Bence