Egy este Mozarttal: van-e nagyobb boldogság ennél? A költői kérdésre adható válasz még akkor sem kérdéses, ha a Nemzeti Filharmonikus Zenekar Ferencsik bérletének negyedik estjén felhangzó művek egytől egyig moll hangneműek, vagyis a koncert borús tónusok, tragikum és drámaiság jegyében zajlik. Don Giovanni-nyitány, c-moll zongoraverseny, „nagy” g-moll szimfónia: Wolfgang Amadeus alkotói termésének csúcsain járunk, nem is véletlen, hogy ezek mind kései művek. A karmester a Nemzeti Filharmonikusok Kossuth-díjas főzeneigazgatója, Vashegyi György, a szólista pedig a régi zene világában is otthonos, kiváló fiatal zongoraművész, Berecz Mihály.
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar Ferencsik bérletének legfőbb „zenei vadászterülete” a bécsi klasszika, és a koncepcióhoz döntő módon hozzátartozik a sokszínűség és a ritka, felfedezésre váró értékek bemutatása. Ezen az estén azonban kizárólag a három legnagyobb egyike, a halhatatlan Mozart szól hozzánk, s még ő is csak legnagyobb remekműveinek hangján. Hogy ezek a darabok mind tragikus hangot ütnek meg, és hogy mindhárom moll hangnemben íródott? Ebben ne lássunk törvényszerűséget: Mozart a derű és a ború hangján egyaránt tudott örök igazságokat megfogalmazni. A Don Giovanni-nyitány, a c-moll zongoraverseny és a „nagy” g-moll szimfónia mindenesetre kétségtelenül lényének komoly oldalával szembesít: súly, erő, drámaiság, sötét tónusok – erre mind számíthat a közönség. És persze nagy élményekre, hiszen a legjelentősebb alkotásokról van szó. A zongoraverseny szólistája az utóbbi évek egyik legkiválóbb hazai felfedezettje, a historikus előadásmódban is járatos Berecz Mihály, a zenekart pedig főzeneigazgatója, a régi zene legelhivatottabb magyar tolmácsa, a Kossuth-díjas Vashegyi György vezényli.
Wolfgang Amadeus MOZART: Don Giovanni – nyitány, K. 527
Wolfgang Amadeus MOZART: c-moll zongoraverseny, K. 491
***
Wolfgang Amadeus MOZART: g-moll szimfónia, K. 550
Berecz Mihály zongora
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Vashegyi György