Program


Én vagyok a Kíváncsi!
4

Én vagyok a Kíváncsi!

képzelt monológ Ady Endre titkos múzsáját imitálva

Aktuális előadások




képzelt monológ Ady Endre titkos múzsáját imitálva, 80 perc

Kíváncsi Illi szerepében: Pusztai Luca
Írta és rendezte: Formanek Csaba

 

"Adyt nem pusztán a lány titokzatossága izgatta, de egy ideig lelki társat is talált benne: ő volt az egyetlen, akinek beszélhetett élete addigi legnagyobb elhatározásáról: hogy végleg abbahagyja tanulmányait, újságíró és költő lesz."

 

Új bemutatónkban mintegy 120 éves időutazás során a 21 éves Ady Endre szellemét idézzük meg, és persze a századforduló ellentmondásos világát. A színdarab egy ábrándos leányregény és egy földöntúli levélszerelem valós eseményeit dolgozza fel.


A színdarab és az előadás a Déri Múzeum megbízásából és támogatásával készült.

 

Támogatók:

Déri Múzeum, Debrecen

EMMI Kiemelt művészeti programok, Katona József Drámapályázat

HÁTTÉR:

 

A Déri Múzeum irodalmi gyűjteményében őrzik Ady Endre Versek című első verskötetének egy példányát. Ebben olvasható a következő, 1899 októberében keltezett dedikáció: „Valakinek, a kit én sohse láttam, s a kire mégis annyiszor gondoltam. Ez a kötet talán nem csak az ő számára lesz búcsú...”

 

E sorok annak a debreceni lánynak szólnak, aki rendszeresen írt Adynak, s aki a költő múzsája szeretett volna lenni. Varga Ilona az első levelet 1899 januárjában írta, Kíváncsi aláírással, az iránt érdeklődve, miért oly szomorú Ady és miért oly szomorúak a versei. A költő vallomássá kerekedett szerkesztői üzenetben válaszolt a Debreczeni Hírlapban. Aztán újabb levelek következtek, „poste restante” (postán maradó), mert a lány nem volt hajlandó felfedni kilétét.

 

Adyt nem pusztán a lány titokzatossága izgatta, de egy ideig lelki társat is talált benne: ő volt az egyetlen, akinek beszélhetett élete addigi legnagyobb elhatározásáról, mert tudta, hogy megérti azt, amit még az édesanyja sem: hogy végleg abbahagyja tanulmányait, újságíró és költő lesz. Levelezésük, anélkül, hogy valaha találkoztak volna – a tisztviselőként dolgozó lány csak irodája ablakából leste a költőt – évekig folytatódott még, bár egyre ritkulóan. Családja emlékezése szerint Ady még élete végén is úgy emlegette a titokzatos debreceni lányt, mint aki méltó és megértő társa lehetett volna.

 

Varga Ilona soha nem ment férjhez, Ady iránti szerelmét őrizte a szívében; olyannyira, hogy a történetet részleteiben még vele együtt lakó testvérei sem ismerték. Az 1960-as években nyomozták ki irodalomtörténészek a kilétét, s még fel is tudták keresni az akkor Hajdúszoboszlón élő, nagyon idős hölgyet, aki végül felfedte élete titkát, és átadta a nyilvánosságnak az annyi éven át őrizgetett, Ady által neki írt leveleket, dedikált képeket és versesköteteket.

Ajánló


Román Sándor legújabb darabjában egy már klasszikusnak számító történetet gondolt újra és vitte…

Baráznay Ignácz történetünk képzeletbeli főhőse. Ő a Szabadságharc mártírja, kit a nemzet csak…