A hattyú

A hattyú mesterkomédia: bravúros humorú, szellemesen éleslátó, pestiesen gúnyos. Egy trónfosztott dinasztia feje, Beatrix, tűzön-vízen keresztül próbálja visszajuttatni családját a hatalomba. Ehhez egyetlen eszköz van a kezében: féltve őrzött lánya, Alexandra. Őt kell hozzáadni Albert herceghez, a Monarchia trónörököséhez. Albert azonban nem érdeklődik, és Beatrix okos asszonyként pontosan tudja: a férfi figyelmét egy nőre igazán csak egy másik férfi figyelme tudja felhívni.

“A sikernek a legközepébe talált bele Molnár Ferenc. Ilyen biztos kézzel darabot írni csak ő tud ma. Élet és mégis mese. Molnár Ferenc valamit hozzátesz az élethez, amely ezzel könnyebb lesz. Hagyjuk magunkat vinni a színes fátyolokon, amelyek elkeringőznek velünk, aztán elragadnak, hogy egy pillanatra elfogy a levegőnk is, de mindjárt megtréfálnak utána, szép, szerelmes egekbe emelnek és barátságosan lepottyantanak a völgybe, amely jó puha mohával van kikövezve, hogy elég legyen az ijedtség, de - jaj - meg ne üssük magunkat. Tehát: mese a hattyúról, aki itt egy hercegkisasszony és a szerelmes fiúról, aki nevelő. És mese a hattyúról, akinek a szárazon elvész a varázsa, és kiderül rokonsága a libával.”
(Losonczy Zoltán: A hattyú vígszínházi ősbemutatójáról, 1921)