Hegedű szonáta, csellószonáták és dal-átíratok csellóra
e-moll szonáta gordonkára és zongorára Nr.1., Op.38
G-dúr szonáta hegedűre és zongorára Nr.1., Op.78
Dal-átiratok gordonkára és zongorára
F-dúr szonáta gordonkára és zongorára Nr.2., Op.99
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2018. május 3. csütörtök, 19:30
Hegedű szonáta, csellószonáták és dal-átíratok csellóra
e-moll szonáta gordonkára és zongorára Nr.1., Op.38
G-dúr szonáta hegedűre és zongorára Nr.1., Op.78
Dal-átiratok gordonkára és zongorára
F-dúr szonáta gordonkára és zongorára Nr.2., Op.99
Brahms az e-moll cselló szonáta első két tételét 1862-ben komponálta, az utolsó tételt 1865-ben fejezte be. A művet előadásának első éveiben vegyes lelkesedéssel fogadták. Brahms életének végére azonban széles körben elterjedt, és a 20. század első évtizedeiben határozottan beágyazódott számos kiváló csellista repertoárjába.
Az F - dúr Op 99. szonátát Brahms viszonylag későn komponálta, mondhatni túl volt már a zeniten, érett és letisztult zenét írt. Egyúttal visszanyúlt a nagy elődhöz, a szonáták mesteréhez, Beethovenhez, s így műve hangulatában és olykor szerzői fogásaiban is gyakran emlékeztet rá. Az e-moll szonátát Brahms fiatalemberként komponálta, aki tudósként és érett úriemberként jelenik meg a kompozícióval, míg az F -dúr Op 99.-es cselló szonáta egy olyan idősebb férfi műve, aki zenét komponál a fiatalok minden szenvedélyével és lendületével. Brahms 1886-ban, egy svájci nyár alatt írta az F-úr Szonátát Hausmann számára, aki híres volt nagy csellóhangjáról.
Nem mindenki volt teljesen meggyőződve a mű értékéről, a premieren, melyet Hausmann és a zeneszerző 1886 novemberében játszott Bécsben. „Mi a zene ma, mi a harmónia, mi a dallam, mi a ritmus, milyen a forma - írta felháborodva Hugo Wolf a Wiener Salonblatt-ban - ez a tohuwabohu [teljes káosz] komolyan elfogadott a zene? .... Herr Brahmsban a legnagyobb sarlatánt csodáljuk ebben és az elkövetkező évszázadokban. "
Hm... talán nem csoda, hogy Hugo Wolf élete végén beutaltatta magát a bécsi Tartományi Elmegyógyintézetbe. Még egy történetet mesélnek egy kevésbé tiszteletre méltó hölgy csellistáról, aki Brahms-szal végigjátszotta a művet, és arról panaszkodott a szerzőnek, hogy képtelen sok helyen saját magát hallani a műben. "Szerencséd volt", válaszolta Brahms.
Ma azonban az F major szonátát helyesen a 19. század végi kamarazene csúcspontjának tartjuk.
A hegedűirodalomban Beethoven után sokáig nem vállalkoztak igazán nagy ívű, igazi szonáta írására, Brahms folytatja a sort, 3 hegedű-zongoraszonátát is írt. A G-dúr 1879-ben készült el, és Brahmsnak azt az oldalát mutatja be nekünk, amely a reá ragasztott „borongós” jelzőt megcáfolni igyekszik. A gyönyörű, áradó melódiákkal teli, napfényes szonáta három tételében nyoma sincsen a tragikumnak, a kilátástalan, sokszor depressziós epizódoknak. A középtételben a zongora különösen szépen rajzolt, mély zengésű kíséretére figyelhetünk fől. A fináléban, amely ezúttal nem viharos gyors-tétel, a szerző egy régi dalát a Regenlied motívumát dolgozza át.
Mindhárom szonátára az egyszerű, tiszta, természetközeli világ jellemző. Mégis, leginkább a régi házi zenéléseket idézik fel, manapság koncertpódiumon ritkán játszanak ilyesmit.
Eckhardt Violetta -hegedű
Szabó Péter -gordonka
Lajkó István -zongora
„Nem fiatalok. Nem szépek. Nem hibátlanok. De ma este színpadra lépnek, és le sem engedjük őket, míg nem marad – alul semmi!”
Carl Orff CARMINA BURANA Szcenikus kantáta eredeti nyelveken, magyar, angol és eredeti nyelvű felirattal
Lázár Ervin mesejátékát már számos változatban láthatták az író rajongó olvasói. Tévéjáték, könyv, vagy színházi formában, sőt egy generáció nevelkedett…
Humorral, sok zenével és balkáni hangulattal tarkított vígjáték – Shakespeare egyik legnépszerűbb és így legtöbbet játszott remeke.
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
